Talajelőkészítés, talajjavítás
Azt már szinte mindenki tudja, hogy a talajban található földigiliszta az egyik legjobb indikátor élőlény, mely szabad szemmel is látható és ujjongunk, ha találkozunk vele a kertben. Ugye így van, ti is örültök, ha találtok gilisztát kertészkedés közben? Minél több a giliszta, annál jobb a talaj.
A jó állapotú kerti talaj sajnos ritka, mint a fehér holló. A helytelen talajművelés miatt talajaink sokkal gyorsabban pusztulnak, mint ahogy épülnek. Ez világviszonylatban is óriási probléma, nem csak Magyarországot sújtja a talajpusztulás jelensége, ezért aki csak teheti, járja körbe a témát, olvasson, tanuljon róla és saját fennhatósági körében – saját kertjében, utcafrontján – tegyen meg mindent a talajvédelemért.
Ha hosszú távon jót szeretnénk ültetendő növényeinknek, akkor érdemes rászánni az időt, hogy kellőképp előkészítsük a talajt, felélesszük biológiai aktivitását, növeljük humusztartalmát, optimalizáljuk szerkezetét. A talajelőkészítés az ökologikus szemlélet szerint NEM az ásást jelenti!
Mára már tudjuk, hogy a legrosszabb, amit a talajjal tehetünk, hogy ősszel beszántjuk, felássuk és télen csupaszon hagyjuk a talajfelszínt. Ez az elavult „kötelező gyakorlat” vezetett oda, hogy mára eltűnt talajainkból a tápanyag, drasztikusan lecsökkent a humusztartalma és képtelen ellátni azt az alapvető feladatát, hogy elnyelje és tárolja a csapadékot. Szerkezettelen, élettelen porrá vált az egykor életet adó talaj. Ilyen halott közegben ne is csodálkozzunk, ha sorozatos növényvédelmi problémákkal kell megküzdenünk. A növény egészsége a talajnál kezdődik. Csak egészséges talajban tud egészséges növény fejlődni.
Amit házikerti léptékben tehetünk a talajért:
1. Minél kevesebb talajbolygatás
Csak a szükséges esetekben, pl. ültetéskor, vetéskor és csak a szükséges mértékben kapáljunk, ássunk. A veteményesben és az egynyári virágágyásokban is válasszuk inkább az ásóvillával történő talajlazítást az ásásos talajforgatás helyett.
2. Talajtakaró növények
A legjobb, ha élő növények borítják a talajfelszínt és gyökérzetükkel sűrűn átszőve védik azt a hirtelen lezúduló esőtől (vízerózió) és az erős széltől (szélerózió, vagyis defláció). Különösen fontos az évelő növényekkel és kúszó, legyökerező hajtású cserjékkel történő talajmegfogás a rézsűs kertrészekben.
Örökzöld évelők rézsűbe pl. télizöld meténg (Vinca minor és V. major), tarkalevelű japán sás (Carex morrowii ’Ice Dance’, ’Gold Band’, ’Silver Sceptre’), borostyán (Hedera helix ’Goldheart’, ’Mint Kolibri’, ’White Wonder’), sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys), terülő kakukkfű (Thymus praecox 'Coccineus', T. citriodorus 'Aureus', T. citriodorus 'Doone Valley', T. serpyllum 'Snowdrift').
Örökzöld talajtakaró cserjék rézsűbe pl. terülő madárbirs (Cotoneaster salicifolius 'Parkteppich', C. dammerii 'Eichholz'), terülő mirtuszlonc (Lonicera nitida 'Maigrün'), terülő kecskerágó (Euonymus fortunei 'Emerald 'n Gold', ’Emerald Gaiety’), terülő boróka (Juniperus media 'Old Gold', J. squamata 'Blue carpet', J. x pfitzeriana 'Mint Julep')
3. Mulcsozás
A talajfelszín sehol ne maradjon csupaszon, mert akkor kiszárad, a víz elmossa és a szél elfújja a talajszemcséket. Ezért találta ki a természet a gyomokat, mint talajvédelmi pionír növényeket, melyek gyorsan kinőnek, ahol helyet találnak. Persze ennek a kertész nem örül, viszont mulcsozással a gyomosodás problémája is megoldható. A gyommagvak csírázásához fény kell, ezért a talajtakaró mulcsréteggel jó alaposan, akár 10-15 cm vastagságban érdemes takarni a talajfelszínt.
Mulcsozásra alkalmas szervesanyagok lehetnek pl. ágapríték, kéreg, falevél, fűnyesedék, szalma, komposzt, stb. Ezek szépen lassan a talajjal érintkezve elkomposztálódnak, és ezáltal javítják a talaj szervesanyagtartalmát és szerkezetét.
4. Szervesanyag tartalom növelés
A jó hír, hogy minden rossz állapotú talaj feljavítható. Akár kötött agyagtalajjal van dolgunk, akár gyenge vízmegtartó képességű homokon gazdálkodunk, szervesanyag hozzáadásával javíthatunk a helyzeten. Mit jelent ez pontosan? Szervestrágya, komposzt és természetes humuszanyagok (huminsav) használatával javul a talaj szerkezete és tápanyagszolgáltató képessége, valamint vízgazdálkodása.
Tipp: új ágyás létesítésekor ásás nélküli megoldásként először ásóvillával lazítsuk meg, majd festék- és ragasztómentes kartonpapírréteggel fedjük a talajt a gyomok ellen. Erre terítsünk trágyát, majd jó minőségű virágföldet vagy érett (morzsalékos, föld állagú) komposztot legalább 10 cm vastagságban. Az így létrejött puha magágyba már vethető bármilyen vetőmag, a komposzt vastagságától függően pedig palántázhatunk is bele akár évelő növényeket vagy kisebb cserjéket is. Ne felejtsük végül mulccsal takarni.
5. Mikorrhiza gomba és zöldtrágyanövény
Az egészséges talajban élő növényeket összekapcsolja a talajt átszövő mikorrhiza hálózat. Ezek a gombák a növények gyökerével alkotnak szimbiózist, mely kapcsolat mindkét élőlény számára hasznos. A mikorrhiza gomba önmagában, élő gyökér nélkül max. 3 hétig életképes. Ezért fontos, hogy betakarítás után viszonylag gyorsan új növényt vessünk vagy palántázzunk az előző helyére. Ez igaz a téli időszakban is, úgyhogy a talajvédelem szempontjából létfontosságú a téli növényborítás, a zöldtrágya növények alkalmazása. Sok növény alkalmas erre a célra, de a legújabb kedvenc termékünk egy 10 féle növényből álló vetőmagkeverék, mely egyszerre talajjavító, mélyen gyökerező (talajlazító és tápanyagmobilizáló), N-kötő és gyökérváladékaikon keresztül kártevőriasztó hatást kifejtő talajművelő növények keveréke: 10M talajtakaró mix+mikorrhiza.
Őszi telepítések
A megbolondult klíma és a feje tetejére állt időjárás közepette vajon mikor jobb új növényeket ültetni kertünkbe: ősszel vagy tavasszal?
Sokan esküsznek a tavaszi ültetésre, mondván, hogy a májusban ültetett növények tuti, hogy nem fognak fagykárt szenvedni. Ez igaz. Viszont sajnos az is igaz, hogy a tavasszal ültetett növények több öntözést igényelnek a melegebb idő és a nagy lombfelület miatti nagyobb párologtatásnak köszönhetően. Ezzel pedig együtt jár az is, hogy a nyári aszályos időszakig nincs idejük rendesen begyökeresedni, ezért rosszul viselik az első nyarat, ami nem nagy sikerélmény egy kezdő hobbikertésznek.
Ellenben az ősszel telepített növények – mivel visszahúzódóban vannak, lombjukat vesztik, ezáltal csökken a párologtató lombfelületük – a hűvösebb időben, de a még meleg talajban, kellő nedvesség jelenlétében egész télen gyökeresedhetnek. Ha aszályos is a tél, legfeljebb csak az örökzöldeket kellhet megöntözni szükség szerint, havonta egyszer.
Számtalanszor találkoztam már vásárlóink körében azzal a tévhittel, hogy „ősszel nem ültetünk, mert kifagy”. Ez egyedül a kifejezetten melegigényes, mediterrán növényekre lehet igaz és ez is időjárás-függő, nem tudjuk milyen lesz a tél. Az utóbbi évtizedben már nem igazán tapasztaltunk Magyarországon igazi, hófödte telet, mínusz 15-20 ℃-os hideggel. (Késő tavaszi fagyokat viszont annál inkább! De az ellen tudunk védekezni, ha a rizikós éjszakák előtt az érzékenyebb növényeket geotextillel vagy fátyolfóliával letakarjuk.) Ha a leanderek és olajfák takarás nélkül kibírják a telet, akkor nem lehet probléma semmilyen gyümölcsfával, cserjével, évelő dísznövénnyel sem. Úgyhogy én amellett vagyok, hogy a legtöbb növény számára jobb eredésre és jobb nyári aszálytűrésre számíthatunk az őszi ültetés esetében.
Diófa alakító metszése
A nyári zöldmetszés időszaka a legtöbb gyümölcsfánál – almatermésűek, csonthéjasok – a végéhez ért. A dió metszése még csak most kezdődik.
Régebben jól megtanultuk, hogy a gyümölcsfák lombhullástól rügyfakadásig metszhetők, azaz nyugalmi időszakban, a 10 ℃ feletti derűs napokon. Persze az átlag hobbikertésznek nincs kedve a hűvös időben kertészkedni, ezért a hirtelen berobbanó tavaszi meleg csalja ki a kertbe és olyankor persze nem éri utol a munkával a természetet. Hipp-hopp virágba borulnak a fák a meleg hatására és olyankor már nem ideális a metszés. De szerencsére, aki elaludt koratavasszal, a nyári zöldmetszést el tudja végezni a jó időben, július-augusztusban. Csak emlékeztetőül idézem a júliusi kerti teendők cikkben leírtakat:
„Gyümölcsfák zöldmetszése: sérült és beteg részek lemetszése, vízhajtások kiválogatása (tőből eltávolítás, vagy szükség esetén - fiatal csemeték koronaalakító metszésénél - a megfelelő állású hajtások külső rügyre történő visszametszése), koronaméret csökkentése (kisebb méretű fát szeretnénk)”.
A klímaváltozás következtében egyre inkább előtérbe kerül a nyári metszés fontossága. Mivel egyre több tavaszi faggyal számolhatunk, így nem hiányolják a gyümölcsfák a koratavaszi metszést, mely ugyebár sebzéssel jár. Szegények kihajtanak, majd visszafagynak, ami 2-3 alkalom után igen jelentős visszaesést jelent a fejlődésükben – nemhogy a terméshozásban. A hűvös időben lassabban gyógyulnak a sebek is, így átgondolandó, hogy egyes fajok esetében mégiscsak érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni inkább a nyári metszésre.
Klímaváltozás ide vagy oda, a gyümölcsfák metszés idejét illetően a diófa mindig is kakukktojás volt. A diónál nagyon korán megindul a gyökérnyomás a téli-koratavaszi időszakban, ezért ha a klasszikus tavaszi metszési időszakban vágjuk meg, akkor képes „elvérezni”, kiszáradni. Akkor jó a diót metszeni, amikor lassul a keringése, vagyis amikor kezdi hullatni az érett termését és a lombját. Ez jelzi, hogy idénre befejezte tennivalóit és nyugovóra tér. Ilyenkor végezhetjük a koronaalakító metszését, a termőszint alacsonyabbra hozását, hogy ne nőjön az egekbe a fa, ami nagyon fontos a kisebb méretű városi kertek esetében. Nagyon jó árnyékot adó, hasznos fa a diófa, de férjen el a kertben! A dió metszésének optimális időpontja szeptember-október, vagyis most.
Szerző:
Silye Mónika - Ökológiai gazdálkodási mérnök
2025. szeptember